• Fagylaltozót, kávézót
  szeretnék berendezni
• Üzletemet
  korszerűsíteném
• Kézműves fagylaltot
  szeretnék készíteni
• Használt vendéglátóipari
  berendezéseket keresek
• A legfrissebb információik
  érdekelnek

Interjú a Violetta cukrászda vezetőivel

2008.08.01.

A Cukrász Mester című szakalap 2008. július-augusztusi számában megjelent interjú

Rákoskeresztúr kertvárosi és lakótelepi részének találkozásánál, az uszodával szemben található a Violetta cukrászda. 2002-es megnyitása óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend a környék lakóinak körében. Mára már messze földről is ellátogatnak hozzájuk, hogy megkóstolják méltán híres fagylaltjaikat. Kiss Attiláné Ibolya és férje szakmán kívüliként csöppentek bele a vendéglátásba. 2008-ban, 2006 óta immár másodszorra nyerték el az Év Fagylaltja kupát de 2007-ben sem távoztak üres kézzel a versenyről… Erdős Norbert beszélgetett velük a 2008-as Fagylaltverseny után.

Veneto: Mit tudtok ti ketten mást, mint a cukrászok? Hogyan fordulhat elő, hogy egy olyan országban, ahol száz éve működik cukrász ipartestület, jön két fiatal, akik teljesen más szakmákból érkeztek - Ibolya a repülőtéren dolgozott titkárnőként, Attila autószerelő volt -, és letarolják a fagylaltos szakmát…
Kiss Attila: Most már mi is cukrászok vagyunk! Tavaly mindketten sikeres cukrászvizsgát tettünk. Talán abban különbözünk másoktól, hogy - bár tiszteljük a hagyományokat, de közben fontosnak tartjuk az újítást, a folyamatos fejlődést is. Szakmán kívüliként az alapoktól kezdve kellett megtanulnunk a fagylaltkészítést. Gondosan ügyelünk a felhasznált alapanyagok minőségére, mindig odafigyelünk, hogy csakis a legjobbat használjuk mindenből.
Veneto: Az idén először volt rá lehetőség, hogy egy cukrászda több versenyzőt is indíthasson a Fagylaltversenyen. Ti mindketten beneveztetek. Hogyan döntöttétek el, hogy melyikőtök milyen fagyival indul?
Attila: Hosszú vita árán. Voltak különleges szempontjaink is a versenyfagyik megalkotásánál. Idén megállapodtam például azzal a csokoládéforgalmazóval, akitől a csokialapanyagokat vesszük, hogy igyekszünk olyan fagylaltot kitalálni, amiben az ő termékük van. Így került még a kötelező puncs fagylaltunkba is egy kis fehér csokoládé. De nem volt könnyű a döntés, hogy mivel nevezzünk szabadon választott fagylaltként. Az üzletben a mindennapos fagylaltkészítést Ibolya vállalta magára. A fagylaltversenyen való indulás így az ő számára plusz teher, a hétköznapi feladatai mellett kell megoldania.
Kiss Attiláné Ibolya: Attila nem sokkal a nevezés előtt szólt, és mivel a sajttorta fagyit már egy ideje kikísérleteztük, azt vállalhatónak tartottam.
Veneto: A versenyfagyit ezek szerint már korábban is árultátok a Violetta cukrászdában?
Attila: A sajttortát igen. A Szép Helénát nem, az teljesen új fagylalt. Amikor ki kellett találnunk, Ibolya egyik régi receptjét vettük elő, egy Planétás kártyát. A recept eredetileg így hangzott: csokoládés körte Szép Heléna módra. Ebből kifejezetten a versenyre készítettük el a fagylalt-verziót.
Veneto: Pedig biztos voltam benne, hogy feleséged messzeföldön híres szépsége ihletett a Szép Heléna megalkotására! Signor Dimino, az olasz fagylaltkészítő-mester, akivel évekkel ezelőtt bemutatót tartottunk nálatok, a mai napig emlegeti a szép napot, amikor Ibolya műhelyében dolgozhatott… Nagyon találónak éreztem, amikor megtudtam, hogy ilyen fantázianévvel indította versenyfagyiját Attila. De visszatérve a versenyre: volt-e több változata is a versenyfagyiknak, teszteltétek-e, melyik lehet a nyerő?
Ibolya: Nem volt idő sokféle változatot készíteni. Én még nem éreztem elég kiforrottnak a receptet, finomítottam volna még rajta.
Veneto: A Szép Heléna szerinted még kiforratlan változata A 2008-as Év Fagylaltja lett. Vajon mennyire lett volna finom, ha még tovább finomítasz rajta?! Talán ez a maximalizmus tükröződik üzleti sikereitekben is. Amikor 2006-ban először elnyertétek az Év Fagylaltja vándorkupát, érezhetően nőtt-e a forgalom a Violetta cukrászdában?
Ibolya: Nem igazán éreztük, hogy kifejezetten a kupa miatt többen jöttek volna. Szerencsére évről évre egyre több vendégünk van, és egyre messzebbről látogatnak el hozzánk.
Veneto: Az előző két év versenyfagyijai az üzletben is bizonyítottak, megállták a helyüket?
Attila: Igen, folyamatosan választékon tartjuk őket. Érdekes, hogy 2006-ban Banánparádé néven egy banánfagylaltot csináltunk a versenyre, narancsos csoki variegátóval. Azelőtt a banánfagyi nálunk nem nagyon fogyott. Amikor megvariegáltuk, és szépen feldíszitettük, nemcsak Az Év Fagylaltja kupát hozta el nekünk, hanem a cukrászdánkban is mindjárt sokkal kelendőbb lett. A tavalyi nyertes zserbó fagylaltot már a verseny előtt is kínáltuk, régóta csináljuk. 2005-ben az „István rétesével” indultunk, ami egy fahéjas-meggyes rétesfagyi volt. Az üzletben előtte is az egyik kedvenc volt, és azóta is az. A Fagylaltversenyen akkor valamiért egyáltalán nem tetszett a zsürinek, ami egy kicsit fájt, mert úgy éreztük, hogy a verseny nem tükrözi a vevők ízlését.
Veneto: Mit tanácsolnátok az újoncoknak, akik eddig egészen más szakmákban kamatoztatták tehetségüket, most azonban szeretnének fagylaltozót nyitni, és a vendéglátásban kezdeni új életet?
Ibolya: Nagyon kemény, embertpróbáló feladat, de a fogyasztók elégedettsége utolérhetetlen élmény. Nehéz újonnan belevágni, sok pénz kell kozzá, de ha valaki jól csinálja, megtérül a belefektetett pénz és munka is, és nagyon sikeres lehet vele.
Veneto: Igen, én is azt tapasztalatom partnereim körében, hogy legtöbbször már a második szezonban megtérül a befektetés. És mit tanácsoltok a profi cukrászoknak, egyfajta outszájderként?
Attila: A fagylalt nagyon jó üzlet. Minden cukrászdának csak azt tudom tanácsolni, hogy fektessen minél nagyobb hangsúlyt a jó kézműves fagylalt készítésére. Minőségi alapanyagokból, jó gépeken készült fagylaltra szerintünk van kereslet. A fagylaltot sokan csak mint szükséges kiegészítőt tartják az üzletükben. Pedig ez a termék önmagában is megállja a helyét, és plusz vásárlókört képes az üzletbe vonzani. Ha összefogunk, együttes erővel ellen tudunk állni a jégkrémgyártók erőszakos reklámhadjáratainak, és rá tudjuk venni az embereket, hogy ragaszkodjanak a kézműves módszerekkel készülő, egyedi finomságokhoz.
Veneto: Milyen berendezések és gépek kellenek, mi az, ami elengedhetetlenül szükséges a jó minőségű kézműves fagylalt előállításához?
Ibolya: Természetesen főzzük a fagylaltokat, vannak fagylaltos háttértárolóink is.A sokkolót két éve vettük, és ma úgy látjuk, hogy elengedhetetlen. Nagyon sokat segít a munkában, meggyorsítja, kényelmesebbé teszi azt, a fagylalt ugyanakkor sokkal szebb és finomabb lesz tőle. A pultjainkat az idén cseréltük újabbakra, ezekben sokkal szebben mutatnak a fagylaltok.
Veneto: Kelendőek-e a fantáziafagylaltok, vagy csak az alapízeket keresik a vevők még mindig?
Ibolya: Sokan azért jönnek hozzánk, hogy mindig mást és mást kóstolhassanak meg. Fontos, hogy seholsem próbált ízekkel találkozhassanak nálunk.
Veneto: Honnan tudják a vevők, hogy mit takar például a Szép Heléna fantázianév?
Ibolya: Valahogy igyekszünk a táblácskára kiírni, hogy mi van benne, de legtöbbször inkább kóstolót adunk, és a pultoslányok elmesélik az összetevőket annak, aki kérdezi.
Veneto: Ez elárulja, hogy a ti felszolgálóitok, pultoslányaitok jól ismerik az általuk kínált termékeket. Ez nagyon fontos, a legjobb fagylaltot is agyoncsaphatja, ha egy nem kellően tájékozott eladó hümmögve, vállvonogatva reagál a vevők érdeklődésére. Végezetül hadd tegyem fel a nagy kérdést: nem bántátok meg, hogy erre a szakterületre nyergeltetek?
Ibolya: Nem, dehogy. A titok az, hogy szeretni kell csinálni. Ha nem szeretném, biztos el tudnék képzelni magamnak más elfoglaltságot is, minthogy naphosszat állok a fagylaltgép előtt. De én ezt a munkát még mindig nagyon élvezem.
Attila: Vendéglátós édesanyám példáját követve mindig is szerettem volna ezzel foglalkozni. Ő fiatalon lebeszélt róla, de nagyon örülök, hogy végül mégis itt kötöttem ki.

Cikkhez kapcsolódó linkek:

Nézegessen képeket a Violetta cukrászdáról ide kattintva: