• Fagylaltozót, kávézót
  szeretnék berendezni
• Üzletemet
  korszerűsíteném
• Kézműves fagylaltot
  szeretnék készíteni
• Használt vendéglátóipari
  berendezéseket keresek
• A legfrissebb információik
  érdekelnek

Az Év Fagylaltja verseny, tizenharmadszor

2010.06.08.

Helyszíni tudósítás, Fagylaltverseny 2010

Tegnap került sor a fagylaltos szakma egyetlen, évente megrendezett versenyére. A tavalyi esemény után csupa szépet és jót írhattunk: „rekord számú versenyző…soha, egyetlen versenyen sem láttunk még ennyi gyönyörű, látványosan jó minőségű fagylaltot.”

Nos, idén sajnos nem tudok ennyi szépet mondani a versenyen szerzett tapasztalataimról. Kevesebb fagylaltkészítő nevezett be 2010-ben, és a versenyfagyik színvonala is elmaradt a tavalyitól (természetesen tisztelet a kivételnek!).

A kötelező fagylalt a sajtóban megjelent hírektől eltérően nem csokoládé, hanem ÉTCSOKOLÁDÉ volt. Véleményem szerint ez nem a legszerencsésebb választás volt a szervezők részéről: igaz ugyan, hogy nagyon nehéz jó étcsokoládé fagylaltot készíteni, és lemérhető rajta a szakmai tudás, de a legtöbb fagylaltozó nem is próbálkozik ezzel az ízzel. A mindenhol jelenlévő alapízek a csokoládé, vanília, eper, citrom, karamell - étcsokoládét nem kínál mindenki. Ezzel a verseny kiírója eleve kizárt a jelentkezők közül jónéhány, egyébként tehetséges és lelkes fagylaltkészítőt.

A szabadon választott fagylaltok közt idén is szerepeltek ismert magyar sütemények fagylalt-változatai (pl. Dobos fagylalt, mákos guba, Rákóczi túrós, aranygaluska), Ezek azért jó kreációk, mert a vevők azonnal el tudják képzelni, nagyjából milyen ízvilágot várjanak, ha kérnek belőle egy gombóccal.

Voltak különleges alapanyagból vagy különlegesen összepárosított alapanyagokból készülő alkotások: pl. francia füge, joghurtos homoktövis, kókuszos kukorica tápiókával - ez utóbbi véleményem szerint annak a tipikus esete, amikor a versenyző annyira ki akar tenni magáért, hogy már túllő a célon… Nehezen tudom elképzelni, hogy a vevők ostromolják a fagyipultot a kókuszos kukoricafagyiért, ráadásul tápiókával…

A fantázianevekkel szintén nagyon vékony jégre tévedünk… Én személy szerint nem szeretem, ha a név nem ad semmilyen útmutatást arra nézve, hogy mit tartalmaz a fagylalt. Versenyzett az idén „Latin szerenád”, „Vitaminforrás”, és „Házias vidámság”. Ezek gyakran elég sután hangzanak, túl költőiek, és nem tudjuk meg belőlük a fagylalt összetevőit - márpedig tapasztalatom szerint a vevő szereti pontosan tudni, mit kap a pénzéért.

Nem voltam teljesen elégedett a versenyfagylaltok állagával és díszítésével sem. Tavaly sokkal szebben tartották formájukat a pultokban. Idén több, különféle pultot biztosítottak a szervezők, és ezek különféle beállítása nem őrizte meg egyformán a fagylaltok állagát. Nyilván a megfelelő összetételen kívül jó pult is szükséges a jó állagú fagyihoz.

Tavaly több versenyfagylalt volt ízlésesen, mértékkel díszítve. Nem jó, ha a díszítés teljesen betakarja a fagyit (már csak praktikus okból sem, hiszen nem lehet belőle szedni, de versenyen - tudom - mások a szempontok). Gyakran a kevesebb dísztés, de kifinomultabban, elegánsabban kivitelezve többet ér, mint ha a tégelyben művészien feltornyozott fagylaltra locsolunk valamit, majd 2-3 különféle formájú és anyagú díszítővel tele is tűzdeljük - végül meghintjük egy sokadik anyaggal… A versenypultokat nézve eszembe jutott az „Igazából szerelem” című, nagyszerű angol film egy jelenete, amikor a Mr. Bean figurájáról híres színész (Rowan Atkinson) alakítja egy elegáns nagyáruház eladóját. Az ő dolga, hogy díszcsomagolást készítsen a megvásárolt ékszereknek. Fogja a nyakláncot, díszdobozba helyezi majd a dobozára ráköt egy ezüst szalagot. Az így feldíszített dobozt beleteszi egy átlátszó celofán zacskóba, és nekiáll rózsaszirmokat hinteni mellé… majd elővesz néhány levendulaágat, azokat is beledobja a zacskóba, és közben morzsol belőle pár szálat közé, hogy a levendula illata is érvényesüljön. Ezután beledob még egy fahéj-rudat is, és beköti a zacskó száját egy újabb szalaggal. Azt hinnénk: végre kész a díszcsomagolás - de ekkor előhúz egy hatalmas arany dobozt és egy magyal-ágat… És nyilván a végtelenségig tudná fokozni a túlzásba vitt díszítést, ha a vevő nem elégelné meg, és nem állítaná le ezen a ponton…

Ám ezen a ponton én is leállítom a kritizálást, és következzen végre a dicséret is.

Jelentem: megkóstoltam a győztes étcsokoládé fagylaltot, és mennyeinek találtam! Gratulálok hozzá a kötelező kategória győztesének: Trella Györgynének a nyírbátori Csekő kávéházból. Szintén gratulálok az ezüstérmes kecskeméti Böbe fagyizó és a bronzérmes debreceni Mignon cukrászda versenyzőjének.

A szabadon választott fagylaltok között Az Év Fagylaltja a Házias vidámság lett - ha jól láttam, aszaltszilva, fahéj, és talán grillázs díszítette, mint megtudtam: fehércsokoládé alapú, fahéjas-almás, szilvapálinkával ízesített kreáció, megkóstoltam és ízletesnek találtam. Gratulálunk készítőjének, Csuta Zsoltnak a csákvári Csuta cukrászdából - ő két kupát is hazavihetett, hiszen a legszebb díszítésért is az ő fagylaltját díjazta a zsüri.

A szabadon választott kategória ezüstérmese a Dobos fagylalt lett, Tóth Norbert műve, aki a dunaföldvári Tóth cukrászdát képviselte - tavaly ő nyerte el „Az Év Fagylaltja” kupát, ezért különösen tiszteletre méltó, hogy idén újra indult, és újra dicsőséget szerzett. Bronzérmet a francia füge kapott, alkotója Kmitt Erzsébet a budapesti Fitt Süti cukrászdából.

Közönségdíjat kapott a Tutti Kft. csányi sárgadinnye fagylaltja (noha, legjobb tudomásom szerint a Tutti fagylaltporból készíti fagylaltjait, márpedig én nem tartom helyesnek, ha a közönségdíjért a valódi gyümölcsökből, valódi alapanyagokból készült fagylalttal versenyeztetjük a porfagyit, ami talán nem is tartalmaz gyümölcsöt), különdíjat a budapesti Zacc café cappuccino fagylaltja.

Minden díjazottnak gratulálunk, és minden versenyzőnek köszönjük, hogy részvételükkel, munkájukkal fenntartják ezt a szép hagyományt.

Ha nem bánják a kedves olvasók, nem számolok be a verseny kereskedelmi részéről - amikor a különféle alapanyaggyártók nevezik be termékeiket összehasonlító versenybe. Ez nyilván a versenyhez szükséges anyagi források előteremtése miatt fontos. De a gyártócégek valódi versengése úgysem a Zila kávéházban, és nem a zsüri döntése alapján dől majd el, hanem kint, a piacon! Az ország és a világ fagylaltpultjainál… A szezon végére mindannyian megtudjuk, melyik alapanyaggyártótól milyen ízű terméket vettek meg a fagylaltkészítők, és az mennyire ízlett a vevőknek… Úgyhogy versenyre fel!